Gyerekként hihetetlenül magával ragadott a mozgóképek világa. A szomszédok nyugodtsága, ahogy a végén összegezték a dolgokat, a Dallas, ereje ahogy magával vitte az embereket, a Reszkessetek betörők feelingje, mind-mind lenyűgözött.

Később amikor már volt HBO-nk, már akkor tudtam melyik film megy, amikor még csak a stúdió logója pörgött be. Péntek éjszaka fent maradtam a híres hármasért (mesék a kriptából, erotikus film, és a Beavis and Butthead) és sose hagytam volna ki a Péntek 13 következő részét.

Elképzelhetetlen volt, hogy hogy csinálták meg a Tini Nindzsa Teknőcöket és még mindig kiráz a hideg, ha arra gondolok, amikor anno a Bravo újság közepén voltak a Függetlenség napja-ból képek és ahogy olvastam, kint is sötét narancssárga volt az égbolt. Hihetetlen élményeket tud nyújtani egy film.

Kereshetünk épp olyat, ami csak kikapcsol, elfeledteti a napi problémákat, de épp vágyhatunk olyanra is, ami komoly mondanivalóval rendelkezik és még napok múlva is azon töprengünk, hogy mi is a helyes és mi nem...

Sok filmkritikus blogját olvastam és valahogy azt érzem, hogy minél nagyobb filmesztéta valaki, annál jobban torzul az értékrendje is. Hatalmas hype-ot és rengeteg oszkárt kapott a Dallas Buyers Club, miközben a Purge 2-t messze a föld alá temették... Értem én, hogy mindenkinek más tetszik és persze nem is lenne jó, ha ugyanolyanok lennénk, de érdekes látni, hogy mennyire kitudnak akadni egy olyan filmre, ami egész jó és mennyire undorítóan elszállnak egy 8 órás transzvesztita, cowboyos, művész filmtől :)

Na én ezt szeretném elkerülni, találtam pár olyan Bloggert, akik, ha azt mondják, hogy ez egy jó film, akkor azt nyugodtan meg lehet nézni, mert az átlag ember 80%-ának tuti tetszeni fog. nem szabad azonban elfelejteni, hogy minden filmhez kell egy hangulat. Kivéve talán a Shrek-hez, mert az mindig király :)

Egy szó, mint száz, azért indítottam ezt a blogot, hogy leírjam a filmekkel kapcsolatos érzéseimet, élményeimet és megvédjem esetleg azokat az alkotásokat, amiket csúnyán lehúztak, vagy azért, mert menő manapság ócsárolni azt ami valamiben más, vagy azért mert épp tényleg nem tetszett a kritikusnak. Persze nekem is lesznek olyan kritikáim, amik durván negatívak, de az csak akkor lesz, ha tényleg úgy érzem, hogy megérdemli és ezzel nem akarok senkit megbántani, akinek mondjuk tetszett, ezt soha többet nem fogom leírni, kérek mindenkit, hogy ezen ne is menjen a fröcsögés, mert nem érdekel :)

Sziasztok!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.